A templomot virtuálisan is megtekintheti itt.

A hősies múltnak legszebb emléke Rákoson az ősi vártemplom, melyet a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére építettek 1270 és 1280 között. A templom az évszázadok alatt többször is leégett, melynek nyomai is megtalálhatók a gerendázatban. Többszöri átalakításon esett keresztül. Így 1571-ben Zablya Péter bővítette ki, mai alakjában 1758-tól áll fenn. A déli bejáró kőkerete románkori, ami azt bizonyítja, hogy a templom helyén az Árpád-korban is templom volt. A mai Cserei kripta egyik fala ennek az első templomnak a maradványa Szent István korából.

  A legkiválóbb magyar és külföldi történészek sokszor és sokat tanulmányozták templomunk történetét. Endes Miklós könyvében a következő leírást és ismertetést találjuk róla: „A csíkrákosi egyhajós csarnoktemplom polygon záródású apsisú, melynek alapja a tízszögnek négy oldala. A templomnak magas tornya van. E templom egyike a legnagyobb csíki templomoknak, mely a falun kívüli magaslaton lőréses és bástyás kőfalával a szemlélőben maradandó benyomást kelt. Arányainál és díszítésénél fogva egyik legjellegzetesebb késő gót templom. Külön érdekessége, hogy az apsis tengelye a hajó tengelyétől 8 fokra balra elhajlik, mely Dr. Lestyán József véleménye szerint azt kívánja jelképezni, hogy a felfeszített, a kínszenvedett Krisztus feje is így hanyatlott alá. Kereszthajója a barokk stílus idejében készült (1756-1758), a sekrestye megnyújtatott. Ennek nyugati oldalához építtetett egy kápolna, mely az északi keresztszárny. A templom diadalíves, ívelését egy-egy kőpárkány választja el függőleges oldalaitól. A két párkány közepét egy-egy, sajnos ma üres pajzsocska ékíti. Az apsis belseje szép bordázatával kellemes gótikus benyomást tesz. A boltívek gyámkövei félhengerdedek, felül csinos kapitellel, melyek kettős gótikus profilos félkúpban végződnek. Ezek némelyikén, valamint a diadalív párkányának közepén trianguláris, plasztikusan kidolgozott pajzsok vannak. A lecke-oldalon, a diadalívtől második pajzs mezejében, a polja helyén kalapács látható. A többiekről a barokk türelmetlenség leverte a címerképeket. A kalapácsos címerképű pajzs-rózsával szemben lévő Magyarország egyik Hunyadi-kori címertípusát fedezte fel Sebestyén József, a sekrestyeajtón túl pedig a Hunyadi-holló körvonalait. (Ezt azonban Vámszer Géza tanár 1923-ban lefestette – Cs. L.) Az apsis bordái három bolt zérókörben támaszkodnak. A legbelső – a záródásban – ötszirmú, teljes, tehát belsőszirom-koszorús rózsát mutat, a diadalív felőli, szintén ilyen mért műben foglalva. Nagyon érdekes a közbeeső zárkő. Ez Sebestyén szerint négykaralyos mért művében egy címerképes plasztikus és színezett háromszögpajzsot tartalmaz. A pajzs vörös mezejében egy fekvő, szarvaival lefordított holdsarló van s ennek ölében alul egy ötágú aranycsillag. Bár a címerábrázolás hibás, mert a pajzsban a címerkép lefordult, mégis a Hunt-Pázmán nemzetség címerére kell gondolni éspedig János, Szent-György és Bazin grófjáéra, erdélyi vajdáéra. Ez a János 1463-ban volt erdélyi vajda, midőn Erdély honvédelmi szervezete egy erdélyi generalis congregation megalkottatott. Ugyancsak 1463-ban ez a vajda, a többnyire székelyekből álló táborával Ali basát kiverte. Ez a János gróf elnökölt a zabolai országgyűlésen (1466) és 1467-ben a Veres Benedek-féle összeesküvésnek király-jelöltje volt. Úgy látszik, hogy János gróf a székelyek iránti háláját leróni akarta, hozzájárult a csíkrákosi templom átépítéséhez. Nem egyedüli eset, hogy magyarországi főúr Székelyföldön templomépítéshez hozzájárul, így a somlyói barátok temploma újjáépítéséhez Hunyadi János mellett Báthori István is hozzájárult. A rákosi templom hajója erősen barokkos. Mennyezete stukkós, barokk-kori keletű a kórus felépítése, valamint a templom déli oldalán a kórusfeljáró és a boltíves, oszlopos folyosó, mely a déli bejárótól a kereszthajó külső szintjéig halad. A déli bejáró kőkerete románkori, jeléül annak, hogy a templom helyén az Árpád-korban is templom volt. A sekrestye ajtaja leszelt-ívű, gótikus. Az apsis ablakai közül egyiknek csúcsíves alakja van, mért művei azonban kitöröttek, a második befalaztatott, de igen szép műve megmaradt. Nagyon szép mért művű ablak nyílik a templom belsejéből a déli kereszthajó mennyezete fele, a padlásra. A templomtorony négyoldalú terméskőből épült, bejárata egyszerű, lemetszett élű, csúcsíves kőkeret; a templom oldalain emeletenként egy-egy lőrésszerű világítórés van, ezek nem esnek pontosan egy függőleges vonalba, felül mind a négy oldalán egy-egy nagy csúcsíves nyílással (csíki torony-típus).”
Mivel Szentgyörgyi János gróf - akinek címere a templom boltozati dongájának zárórózsájában található – Mátyás királynak volt erdélyi vajdája, feltehető, hogy a rákosi templom vajdasági templom volt. Erre lehet következtetni abból a tényből is, hogy a templomnak kettős karzata van, ahol a templomozás idején a szolgaszemélyzet foglalt helyet a felső karzaton. Bizonyos, hogy a rákosi templom úgynevezett „banderiális” templom. A bandéria olasz szó, ami magyarul zászlót jelent. Ebből származott a bandérium szó, ami zászlós lovascsapatot jelent. Magyarországon a 14. század folyamán szervezték meg az úgynevezett banderiális hadsereget: a főurak saját címerük és zászlójuk alatt vezették seregeiket a király zászlója alá. Természetes, hogy a főurak között erős versenyt folyt azért, hogy minél nagyobb csapatot tudjanak felszerelni, mert az tekintélyüket erősítette, gazdaságukat és hatalmukat mutatta meg. Ezek voltak az úgynevezett zászlósurak; Szentgyörgyi János is ilyen zászlósúr volt. Amikor a zászlósúr templomba ment, kísérete kétfelől, hosszan a fal mellett helyezkedett el, a szolgaszemélyzet pedig a kóruson. A zászlósúr az oltár közelében foglalt helyet. A banderiális templomok hosszúhajójúak voltak, hogy a zászlósúr kíséretének legyen hol elhelyezkednie a falak mellett. Az ilyen templomok építése a 14-15. század folyamán nagyon elterjedt volt.

Külön nevezetességei a rákosi templomnak a torony külsején látható különleges figurák, melyek hosszú évszázadok óta sem halványodtak el. Ezek úgynevezett „asztronómiai” (csillagászati) jelek, melyeket a 12. század végétől kezdtek alkalmazni. Európában mindössze néhány olyan templom van, amelyeken ezek az asztronómiai ábrák láthatók. Ezek a jelek „megkeresztelt” asztronómiai jelek. A pogány csillagászati szimbólumokat magukban nem alkalmazták, hanem keresztény motívumokkal keverték. Ilyen a vadászat, vigadozás, temetés, sírásás. Értelműket a következő rigmus fejezi ki: „Ma vigadoznak, holnap sírt ásnak.” Ezek a jelek a turáni alföldről kerültek ide. Ezt Maximilian Höll a bécsi Asztronómiai Intézet igazgatója állapította meg, aki járt Rákoson és tanulmányozta a templomot. A templom építésének időpontját ő is a 13. század végére (1270) teszi.

„Rákos, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt templom a 13. században épült, 1574-ben újból építtetett, 1730-tól itt őriztetik Báthori András erdélyi fejedelemnek aranyszálakkal hímzett pluvialéja.7 (Ezt azonban Mária Terézia Bécsbe vitette - Cs. L.) Az anyakönyvek 1696-tól vezettetnek. A Bogát hegyen van az 1725-ben épült Fülöp és Jakab apostolok nevére szentelt kápolna. - Madéfalva leányegyházban, Márhegyes nevű dombon 1743-ban a község költségén épült a sokszor renovált Szent Anna kápolna. Vacsárcsi faluban pedig a Mi Urunk Jézus Krisztus színeváltozására szentelt kápolna Jánossi Mátyás költségén 1725-ben építtetett. A rákosi keresztutat Riesensteini Rómer Kristóf, I. székely határőrezredbeli kapitány építtette a püspök engedélyével, a török fogságból való kiszabadulása és a lutheránus vallásból a katolikus hitre térésének emlékezetére. A hívek száma 1839-ben 2713, 1881-ben 4095 volt a megyében, magyarnyelvű egyház. A templom tulajdonképpen a göröcsfalvi határon van Csere, vagyis Ködhegy oldalán, 1758-ban toldatott meg. A templom szentélye polygon záródású és jóval fennebb fekszik a hossztengelyénél, e kettő együtt 22 lépés hosszú a 10 lépés széles, ezeket egy merész metszetű diadalív választja el az aránylagosan rövid (csak 14 lépés hosszú) hajótól. A hosszú szentély ily aránytalan meghosszabbítását az áthajók tették szükségessé. Ez áthajók eredetileg a szentély magasságával bírhattak, hasonló diadalívekkel lehettek egybekötve, de az újabban alkalmazott törpeboltozat a diadalíveket eltüntette, s helyükbe mért körívvel záródó válívek (Arcaden) alkalmaztattak, melyek nem kevéssé sértik a műértő szemet, sőt az áthajók más, az összeillés (harmónia – Cs. L.) törvényeit sértő átidomításon is mentek át, mert míg az áthajó megtartotta eredeti, 9 lépés hosszú és 7 lépés széles nagyságát, addig a déli áthajó egy hossz-szentélyi oldaltolódással 15 lépésnyire szélesíttetett. Hogy ez későbbi kontár odatoldás, az építészet törvényeinek követelései mellett az is bizonyítja, hogy e toldás egy második kisebb válív által van egybekötve a szentéllyel; de mutatja főleg az, hogy e vállív felett még most is ott van a hossz-szentélybe nyílt csúcsíves ablakban tetőzete, díszművezetével egyetemben. Ez áthajók egyenes záródásúak, a törpített boltozatukkal idegenszerűen veszik ki magukat a hossz-szentély feltörő keresztboltozata mellett, amelynek a kajacs és horgonytagozatú gerincei és hevederei hosszúkás gyámkövekre nehézkednek. Zárkövei egyikén a nap és a hold (a székelyek címere) vannak a domborműbe vésve. Főportaléja átidomult, csakis déli oldalajtaja maradt meg, mely köríves, egyszerű hengertagozattal. Ablakai csúcsívesek ki- és befelé szélesedő tagozatlan béllettel, díszművezete csak is egynek maradt meg s ez a kettős három levél-ív feletti lóhereívével alakult. Sekrestye-ajtaja, mely a késő gótkor átszelt lóhereívével záródik, szintén későbbi odaillesztésnek látszik, úgyszintén a szentély két ellentétes oldalán nyitott köríves ablak is. A templom déli oldalán és az áthajó nyugati oldala mellett is (kívülről) oszlopos folyosó vonul, mely félkör vállíveivel a román stíl reminiscenciáját (emlékeit – Cs. Z.) tartja fenn. Mindezek Orbán Balázs szerint kétségtelenné teszik, hogy a templom az átmeneti korszak műve és a Székelyföldnek mégpedig egyik szebb és kiválóbb műemléke, így a déli áthajó vállíve felett (a külső falon lévő) most fedél alatt lévő felirat nem a templom építési korát, hanem az áthajó új boltozatának odahelyezését s ezen áthajó elidomtalanító megszélesítésének idejét jelölheti, merthogy ezen, most fedél alá került rész egykor szabadon állhatott, mutatja az is, hogy e templom (kajacs és hengeralkotta) korona párkányzata is ott folytatva van, és mutatja a felirat alatt lévő s már a szentély leírásánál említett csúcsíves ablakocska is, mely eredetileg a szabadba nyílt, csak a későbbi (és a szentélyénél jóval alacsonyabb) szárny odaépítésekor került annak fedele alá, hol most is bajosan megközelíthető helyen rejtve és védve van.8 A felirat: Anno do-i (Domini) 157 (1570). Hogy XVI. századi a felirat, a minuskel betűk (magyarul kisbetű, a latin minusculus – elég kicsi - szóból ered – Cs. Z.) bizonyítják: »Hos opus fecit petrus Zabya.« Orbán Balázs is XIII. századi építésnek tartja e templomot, éppúgy mint Köpeczi Sebestyén József leírja.
A torony tíz lépés oldalhosszal bíró tömör négyszög-épület. Csúcsíves portalé vezet a torony alját elfoglaló előcsarnokba, fent kis oszlopocskák által összekötő csúcsíves ablakok, s ezek alatt mindenik oldalon rendszeresség nélkül elhelyezett lőrésszerű hanglyukak. E lőrések s a tisztán válogatott lapos kövekből épült falak nagysága és tömörsége arra mutatnak, hogy az önvédelemre is számítottak építésénél. E torony bevakolt küloldala veresen vonalozott kockákra van felosztva s monochromilag (egyszínű festészeti mód – Cs. Z.) roppant kezdetleges modorban mennykőt szóró Jupiter, buzogányos hős, szarvas, nap és hold, fák, oroszlán és más elmosódott alakok vannak minden rend és összefüggés nélkül lefestve.”
A templom hajójában rejtekhely van, hová az egyházközségi könyvek szerint a tatárdúlások alkalmával sok régi okmányt és irományt rejtettek el; hogy az valaha kibontatott volna, annak semmi nyoma nincsen; vajon nem ott rejtőzik-e az 1694-i tatárdúláskor eltévedt csíki krónika? Ki tudja, hogy e rejtek felkutatása minő felfedezésekre vezethetne? „Rákos e templomában egy nagyhírű, csodatételeiben a somlyóival vetélkedő Mária-szobor volt, melyet a Székely Mózes katonái és más eretnekek 1602-ben tűzre dobtak, más szent képekkel és keresztfákkal együtt, de a monda szerint a keresztfák szögei a tűzből kiugrottak és kiégették a templomdúlók szemeit. Losteiner históriája szerint (260. szakasz) Székely Mózes alatt a reformáció befészkelte magát Csíkba, Losteiner megemlít egy Nagyboldogasszonyban (Karczfalva – Cs. L.) lévő Kelemen nevű prédikátort, kit a nép később megútált, elűzött és az átállottak házait lerombolta.”
Az újabb kutatások a templomra vonatkozólag azt állapították meg, hogy a torony különálló „őrtorony” volt, mely Szent László idejében épült. Erre enged következtetni a tornyon lévő feliratban szereplő 1074-es évszám és Zabya Péter neve, akiről a történelemkutatás kiderítette, hogy Szent László király erdélyi alvezére volt. Ezt a felfogást vallja Vámszer Géza kutató is. A tornyon kívül létezett a Szent István idejében épített kisebb templom is. Az 1574-es évszám kiolvasása ezért tévedésen alapult. A rákosi templom tornya tehát 1074-ből való. A rákosi templom északi részébe 1847-ben háromszor ütött bele a villám. Ezt jóval megelőzőleg, a legutolsó tatárjárás (1694) alkalmával a templom tetőszerkezetét elpusztították a tatárok. Sokaknak az a feltevése, hogy a templomtól titkos alagút vezetett le a plébánia hátához. Ilyen alagútról az egyházi feljegyzések nem tesznek említést, ellenben megemlékeznek egy rókalyukszerű alagútról, amelyet menekülésre használtak. Ez embermagasságú volt, tetejét gerendákkal rakták be, földdel behányták, és tetejére bokrokat ültettek. Természetesen ennek ma már nyoma sincsen meg. Tudjuk azt is, hogy a 17. század körül Rákosnak nem volt állandó plébánosa. Az egyházi teendőket a somlyói barátok látták el.

Forrás: Császár László CSÍKRÁKOS MONOGRÁFIÁJA, 1957